Teljesen átlagos lány vagyok, de mesélek az életemről. Egész
életemben csúfoltak a súlyommal, a kinézetemmel. Sosem voltam nyitott új
dolgokra és nem igazán érdekelt semmi, keseregtem az életemen. Egészen addig,
ameddig fel nem kerültem középiskolába. Ott sokkal durvábban megkaptam a
beszólásokat, de néhány barátot is sikerült magamra szednem. Ha a folyosón
végig sétáltam sok tekintetet éreztem a hátamon, néha még hallottam is, ahogy
mondanak valami "szépet" a külsőmre. A divattal próbáltam foglalkozni,
de nem mindig sikerült az alkatom miatt.
Általános iskolában nem igazán
foglalkoztam a kinézetemmel, mert nem sokan szóltak be miatta, maximum, ha
igen, akkor sírtam egy sort. Viszont itt, a középiskolában sokkal rosszabb lett
a helyzet. Malacnak, undorítónak és dagadtnak hívtak, amire mondhatni jól
reagáltam, mivel nekik nem mutattam, hogy fáj, csak otthon végig sírtam az
éjszakát.
Van egy csoport az iskolában, a 10/b-sek.
Ők azok, akik senkit nem hagynak békén. Én 9/c-s vagyok és tőlük sokszor kaptam
már ócsárlást, de legfőképpen a "bandavezértől" (ha lehet így
nevezni) aki a hírhedt Ricsi. Senkit sem hagy rossz szó nélkül. Mindenkinek
elmondja a negatív véleményét. Abban az osztályban mindenki együtt mozog
valamilyen csoporttal, de azokat a fiúkat mindenki ismeri az iskolában, az a
10/b-s fiúk bandája, amiben összesen négy fiú van. Ricsi (a fő köcsög), Roli (a
csicska), Máté (a gördeszkás) és Erik
(ő csak Erik). Mind a négy fiúért odavannak a lányok, akár minden este más
lánnyal mehetnének szobára.
Félek tőlük. Ha elmennek a folyosón,
arrébb húzódok, vagy másik irányba megyek, mindegy csak tőlük távolabb legyek.
Mint mondtam, találtam néhány barátot.
Pontosabban kettőt, viszont őket tényleg barátaimnak hívhatom. Az egyik Emma aki egy nagyon aranyos, szép és
szókimondó lány, a másik pedig Kristóf aki egy nagyon édes és segítőkész fiú.
Ez a két személy teszi ki életemnek elég nagy százalékát mostanában.
Ezt az évet végig szenvedtem és most már
szerencsére hamarosan vége lesz. A nyáron nagy változást szeretnék elérni,
magammal és a belsőmmel kapcsolatban, remélem sikerülni fog. A nagymamámékhoz
költözöm a nyárra, hogy ténylegesen új életmódot tudjak teremteni magamnak.
Erdély elég messze van Pesttől ezért a barátaimmal sem fogok találkozni, de úgy
érzem, mind ez kell ahhoz, hogy sikeres legyen az életmódváltásom. Fogom tartani
Emmáékkal a kapcsolatot, hiszen a legjobb barátaim, de úgy érzem most muszáj
egyedül lennem.
Lina
Erik
Kristóf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése