24. rész - Október 9

A buli egyre csak közeledett, a fiúktól pedig egyre távolabb kerültem. Eriknek, mintha a hét végére teljesen idegen lettem volna, Kristóftól meg csak néhány kósza pillantást láttam felém. Borzasztó volt ez a három nap, de tudtam, ma este mindent elintézek.

A szüleimmel megbeszéltem, hogy a nagymamámnál alszom, aki csak annak reményében, hogy máskoris láthat(sajnos ilyen viszonyunk van) falazik nekem. Kivasaltam a hajam, elkészítéttem egy füstös sminket és próbáltam a legjobb formámat hozni, valahogy mégsem éreztem úgy, hogy jól nézek ki. Borzasztó sokat gondolkodtam mit kéne tennem a buliban. Igyak vagy ne? Alkohollal jobban lehet békülni, vagy csak mégtöbb rosszat szülne? Alkohol nélkül feltudnék-e annyira oldódni, hogy odamenjek Erikhez? Ilyen és e-fajta gondolatok forogtak a fejemben de nem volt időm sokat húzni ezzel az időt mert a nagymamám csak úgy enged el, ha vacsorázok, tipikus. Benyitott az ajtómon és az édes mosolyával kérte, hogy menjek és egyem meg a vajas kenyeret (ebben egyeztünk meg, mást nem voltam hajlandó enni, így is borzasztó ideges voltam).

Megvacsoráztam és elköszöntem mamától majd utamra indultam.Két buszra kellett felszállnom de egyiken se ültem le, nehogy valaki lássa a bugyim a szűk, rövid ruhám miatt. Pár utcányira voltam a háztól és görcsbe állt a hasam. Gyomor ideggel kopogtam be az ajtón és valami lány nyitott nekem ajtót.

A konyhába amibe beinvitált, nem kevés alkohol volt az asztalon. Ahogy beértem egyből Kristófot és Eriket kerestem a szememmel. A lány azt mondta öntsek amit szeretnék, a szénsavas üditők a hűtöben vannak. Fogtam egy kék műanyag poharat és vodka spriteot készítettem magamnak.

Elkezdtem a kert felé sétálni és láttam, hogy Erik a medncében beszélget egy fiúval. Körbe nézett és ahogy rám pillantott a lépcső felé ment és felém közeledett.
-Mit keresel itt?-Szegezte fejemnek az igencsak bunkó kérdését.
-Téged.-Hazudtam neki, hiszen nem csak miatta jöttem.-Beszélnünk kell.-Probálkoztam ezredjére, hátha most meghallgat. Lehelletén éreztem az alkoholt.
-Menjünk.-Mondta és fejét vállamra tette, így támaszkodott. Elég sokat ihatott, ha hajlandó velem beszélni. Megfogta a kezem és egy emeleti szobába vitt ami elé lányos volt, tehát gondolom valami hugica vagy kistesó féle lakhat benne.

 Az ágyra omlott -ami csoda, hogy nem szakadt le- és azt mondta:
-A kulcs az íróasztali lámpa alatt van.-Odasétáltam megnéztem és tényleg ott volt.
-Honnan tudtad?-Értetlenkedtem.
-Sokszor voltam már itt. Zárd be.-Mondta kifejezéstelenül. Bezártam az ajtót és mikor megfordultam, láttam, hogy Erik alszik. Na tökjó...
Próbáltam keltegetni, de hiába, csak nem akart felkelni. Fél óráig ültem az ágyon, és gondolkoztam mit csináljak. úgy döntöttem megkeresem Kristófot. Rázártam az ajtót Erikre és elindultam lefelé, a kulcsot eltettem.

Végigmentem a folyosón és minden szobába benéztem, valahol szerelmes valahol nem szerelmes párok csokolóztak. Ismét a kertben voltam és a táncoló tömeget néztem. Egszercsak megláttam Kristófot és hogy nehogy eltűnjön gyorsan odasiettem hozzá. Megkocoktattam a vállát mire ő felém fordult.

-Te is itt vagy?Téged szeretlek.-Mondta kikerekedett szemekkel, majd elkapta a kezemet és magához húzott. Úgy meglepődtem, hogy szerintem fel se fogtam mi történik. A karjaimat a nyaka köré tette és tancolni kezdett velem.

Szája nyitódni kezdett és fejemhez közeledett. 

-Várj Kristóf! Nemtudod mit csinálsz!-Ordibáltam rá.
-Igaz.-Nevette el magát. Elhúzódott tőlem.-Bocs, na megyek.-Folytatta és eltűnt.
MIVAN? Ez most mi volt? Felfutottam Erikhez és magunkra zártam az ajtót.Ő ugyanabban a helyzetben feküdt, mint ahogy ott hagytam.

Ugye csak azért akarta ezt csinálni mert túl sokat ivott? Ugye nem látta senki és ugye nem kell ezt komolyan vennem?

23. rész - Nem bírom sokáig

Reggel az ébresztő hangja sértette fülemet és mivel semmi kedvem nem volt felkelni a másik oldalamra fordultam, öltözködés helyett. Pár perc múlva viszont tudtam, hogy el kell kezdenem készülődni, mert el fogok késni.
Mikor kiértem az ajtón csalódottan eszméltem rá arra, hogy nincs Erik a ház előtt rózsával a kezében és édes szavakkal.
Az udvarra érve két út volt lehetséges: Erik és a bocsánat kérésem vagy Kristóf és a bocsánat kérésem. Mindkettő fiú észrevett, de amint rám vetette tekintetét le is vette. Végül Erik irányába mentem, mert muszáj volt vele megbeszélnem azt, ami történt. Egyedül állt, pedig az összes haverja egy kupacban volt.
-Szia.-Szóltam hozzá kicsit halkan és félve.
-Mit akarsz?-Válaszolta nekem flegmán.
-Megbeszélni.-Rám nézett és elmosolyodott, de nem az igazi mosolyával, hanem a lenézővel.
-Én nem akarok veled semmit megbeszélni, teljesen egyértelmű, hogy vége van.-Vágta hozzám, szavai úgy égettek mintha parazson lépkednék. Könnybe lábadt a szemem és elindultam Kristóf felé, abban a másodpercebn, mikor Erik már nem látta arcomat, sírni kezdtem.
-Azt mondta vége.-Mondtam zokogva Kristófnak és meg akartam ölelni.Kristóf csak rám nézett és eltolta kezeimet.
-Mikor a drága Erik és köztem vaciláltál az udvar kapujában, akkor rossz döntést hoztál.-Mondta nekem majd rám kacsintott és eltűnt az udvarról. Szemeim vér vörösek lettek az első óra kezdetére. A wc-ben és más eldugott zugokban sírtam, nem mutatva fájdalmamat és elesettségemet másoknak.

Mikor végetért ez a borzalmas nap megkönnyebbülve dobtam le a táskám az ajtóm mellé. Tudtam, hogy itt már kisírhatom magam. A konyhába térve, nem bírtam magamhoz venni semmit, egyszerűen éreztem, ha bármi étel a gyomromba kerül, nagyon hamar távozni is fog onnan. Leültem a kanapéra és néztem ki a fejemből. Senki nem volt otthon, anya, apa dolgozik, öcsi karate edzésen van, csak én vagyok itthon és a nyomorúságom. Már ismét majdnem sírni kezdtem, mikor megrezzent a telefonom.

Lengyel Noel hozzáadott a következő csoporthoz: Október 9 házibuli

Noel az egyik diák a suliból, nem valami aranyos fiú és nincs is túl jó híre a diákok körében,, de ő sűrűn szokott házibulikat csinálni, amire általában nem voltam meghívva soha, de ahogy felnyitottam a csoport tagok listáját, meglepődve vettem észre, hogy nem csak én, de Kristóf is meg van hívva...
Emellett természetesen Erik az összes haverjával (Persze Ricsi kivétlével, mióta mindenki megtudta mi történt velem, azóta mindenki nagy ívben elkerüli és az iskolai életből is kikerült mivel nem jár be.) Elolvastam a csoportba írt dolgokat és megnéztem kik azok akik azt jelezték vissza, hogy mennek. Persze sok olyan ismerős volt akit az iskolából ismerhetnék, mégsem beszéltem még vele egy szót sem, de persze volt osztálytárs és Erik....
Azt jelezte vissza, hogy megy és ha ez nem lenne elég, Kristóf is. Egy percig se gondolkodtam, hogy elmenjek-e , tudtam, hogy el kell menjek, helyre kell hozzam mindkét fiúval a kapcsolatom és ha esetleg kicsit a javulásra az ital is rásegít...miért ne bánnám?

22. rész - Ki a féltékenyebb?

-Mi az?-Kérdezte Kristóf. Odanyújtottam neki a telefonom mire ő csak megforgatta a szemét.
-Menj ki én itt maradok még egy kicsit és akkor nem vesz észre.-Mondta. Próbál nekem segíteni, ő mindig is ilyen volt, imádom a segítőkészségét,nagon jó ember. Csak én nem vagyok, itt ölelkezem egy fiúval miközben van egy barátom.
-Köszönöm.-Mondtam neki és elindultam az ajtó felé. mikor kinyitottam, szembe találtam magam Erikkel, a falnak volt dőlve a mosdóval szemben.
-Szia.-Mondtam miközben felé közeledtem és a keze felé nyúltam. Elhúzta azt előlem és a mosdó ajtó felé ment, majd kirántotta azt és meglátta Kristófot. Láttam ahogy fogsorát összeszorítja majd ökölbe szorítja kezét. Megfordult, így velem szemben állt, de nem nézett rám, csak elviharzott mellettem.
-Erik!-Kiabáltam utána szomorúan. Megint elrontottam, pedig semmi komolyat nem csináltunk.. csak sminkeltem és megöleltem. Ettől nem vagyok olyan szar ember, nem? Talán az vagyok, de megpróbálom őt megbékíteni.
-Na most mi lesz? Futsz utána?- Kérdezte Kristóf miközben ő is elment mellettem és meg se várta, hogy válaszoljak, már a teremben volt.

Remek, most mindkettő haragszik rám, és ráadásul jogtalanul, mindkettő. Sírni akartam, de muszáj volt magam tartanom így a terembe siettem és leültem a helyemre, valami nem stimmelt. Körbe néztem a teremben és rájöttem mi furcsa nekem. Emma egy hátsó padban ült egyedül és nem mellettem. Könnyes volt a szeme és rám nézett éppen. Egyből felálltam és odamentem hozzá.
-Mi a baj?-Kérdeztem és megérintettem a vállát.
-Hagyj magamra kérlek.-Mondta éselvette kezemet válláról.
Nagyon sajnálom Emmát, nem ezt érdemelte, nem ezt a fiút és nem ezt a helyzetet, mégis ez történt, igazságtalan.

A helyem helyett Kristóf mellé ültem.
-Mondd.-Kezdte, mielőtt leültem volna.
-Mit?-Kérdeztem vissza miközben kényelembe helyeztem magam.
-Mit szeretnél?
-Neked most mi bajod van?-Kérdeztem felháborodottan.
-Semmi, elegem van Erikből.-Válaszolt miközben a szemembe nézett.
-Miért?-Lepődtem meg.
-Mert meg akarsz neki felelni, semmi szükséged arra, hogy megfelelj másoknak, így is jó vagy.Nem vagy csicska, hogy utána futkorássz. Plussz teljesen elhanyagolsz minket, a héten vissza sem írtál nekem, pedig megnézted.-Kezdett ideges lenni.
-Kristóf!-Emeltem fel a hangom.-Ne haragudj, tudom, hogy nem foglalkoztam veletek annyit mint amennyit megérdemelnétek de meg kell értened, hogy össze voltam zavarodva és nem facebookon akartam veletek közölni a dolgokat.-Fogtam meg a kezét-természetesen csak baráti szándékból- és a szemébe néztem.
-Nem baj, itt a tanár.-Válaszolta flegmán majd kihúzta kezeit enyéim közül.Felálltam és a helyemre mentem.Az óra, mint mindíg unalmas volt.

Ha meglátott Erik a folyosón, elment másik irányba és ha odamentem hozzá nem válaszolt nekem, vagy csak annyit mondott hagyjam békén. Borzasztóan éreztem magam ma, alig vártam, hogy haza érjek.
                                                         _____________________

Becsaptam magam mögött az ajtót és a konyhába mentem ott aztán leültem aza sztalhoz és egy almát kezdtem enni. Pár perc múlva cipő dobogást hallottam és tudtam, hogy apa az.
-Hello kislányom.-Kopogott be a konyhába fényes cipőjével.
-Szia apa.-Válaszoltam és felálltam az asztaltól, hogy hamar szabadulhassak. Elsétáltam mellette és a szobámba siettem, nehogy utánam szóljon valamit amire válaszolnom kell. Az ágyamba dőltem és egyből Erik jutott eszembe, az ágyamnak olyan illata van, mint a parfümjének. Előkerestem a telefonom és írni kezdtem neki.

Abodi Lina   15:43

Soha többé nem akarsz velem beszélni?

Selkov Erik   15:58

Beszélj Kristóffal:)))))))

Abodi Lina   16:00

Nem történt köztünk semmi, téged szeretlek és ezt jól tudod! Ő csak a barátom és beszégettünk

Selkov Erik   16:03

Ja én is beszélgetni szoktam bejárni csajokkal wc-be :DD:Dd.d.:D

Abodi Lina   16:05 
Azt elfelejted, hogy én nem vagyok kurva, mint a 'csajaid'

Selkov Erik   16:07

tudom

Abodi Lina   16:08

Akkor miért nem hiszel nekem?

látta ekkor : 16:08

Tudtam, hogy nem fog vissza írni, ezért a fürdőbe indultam és lezuhanyoztam.Bedőltem az ágyamba és elaludtam.

Következő rész 5 komment után :).

21. rész- Szomorú éjszakák után, örömteli a reggel.

Reggel mikor felkeltem - ugyanabban a pózban, mint ahogy elaludtam - egyből a mosdóba mentem, megnézni, van-e nyoma a tegnapi veszekedésünknek, apával. Volt, de csak nagyon kicsit, el lehetett takarni alapozóval. Kisminkeltem tehát magamat és felöltöztem. Leültem az ágyra és elkezdtem egy mesefilmet nézni ami ment a tv-ben. Egyszercsak megrezzent a telefonom.

Selkov Erik   06:57

Gyere le a ház elé

Gyorsan felpattantam az ágyamból és lefelé siettem, a táskám kíséretében. Felkaptam a cipőmet és kinyitottam az ajtót.

A kocsija előtt állt, kezében egy szál fehér rózsával, fehér nadrágban, fehér cipőben, fehér pólóban, a fehér bmw-je mellett.Ez egy álom.
Oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam, ő vissza ölelt én pedig megint, majdnem elérzékenyültem. Olyan voltam mint egy  óvodás, úgy mosolyogtam, fülig ért a szám. Elengedtük egymást, és oda nyújtotta hozzám a rózsát.
-Tessék, tegnap nem tudtam elköszönni.-Tette a kezembe egy csók kíséretével a rózsát.
-Köszönöm.-Mondtam és egy puszit nyomtam az orrára.
-Gyere, ülj be?- Kérte, miközben kinyitotta az ajtómat. Beszálltam a kényelmes bőr ülésbe és pár pillanat múlva Erik is mellém ült.
-Hova megyünk?-Kérdeztem kívácsiskodóan.
-Reggelizni.- Vette ki a kulcsot a zsebéből és annak segítségével, működésre bírta a bmw-t.
Pár percc múlva, megállt egy mc donalds előtt és kinyitotta az ajtómat.
-Gyere,- Nyújtotta felém a kezét. Megragadtam azt és kiszálltam a kocsiból. Mikor beértünk a kajáldába egyből a mc café részhez vitt és kért magának egy cappucinot meg egy csokis sütit, zavartságomban nem tudtam magamtól dönteni, ezért azt kértem amit ő, csak egy kicsiben tért el tőle.
A kasszánál természetesen elővettem a pénztárcám.
-Te hülye vagy.-Röhögött ki és vissza tette a táskámba a pénztárcámat. De aranyos, ki akarja fizetni az enyémet is, de ezt nem hagyhatom, ez ciki.
-Kérlek , a sajátomat én szeretném kifizetni.- Próbálkoztam. Csak rám nézett és mosolygott.
-Dehogy szeretnéd.-Mondta és már fizetett is, elvette a tálcát és egy aszalhoz sétált, persze követtem őt, és leültünk.

Morcos fejet vágtam, ő pedig megsimogatta az arcomat.

-Most meg mi a baj?-Kérdezte lágyan.

-Nem hagytál fizetni.- Próbáltam durcás hangot felvenni de inkább idétlenre sikerült.
-Jajj és még mennyiszer nem foglak.-Röhögött ki. Elhagytama  durcizást és elvettem a sütimet, végülis, ha megszeretne hívni valamire, az csak jót jelent nem?
-Hülye.-Nevettem el magam.

Gyanútlanul ettem a sütit mikor Erik belenyúlt a kávéjába és az arcomra kente az ujján maradt habot.
-De szemét vagy!-Röhögtem el magam és énis ugyanezt csináltam vele. Megragadta a kezem és lassan magához húzott.
-Ne rosszalkodj!- Mosolygott rám, a tökéletes fogaival, majd egy lágy csókot adott a számra.
Elhúzódtam tőle és letöröltem a habot az arcomról, egy szalvétával.
-Tényleg, akartam is kérdezni, hogy mi volt, miután elmentem tőletek? Nem mondtad, hogy apukád ilyen szigorú.-Mikor apámról van szó, teljesen megfeszülök, most sem volt ez másképp.
-Semmi csak leszídott.-Rövid tőmondatokban válaszolok az ilyesfajta kérdésekre.
-Értem, biztos minden oké?- Látta rajtam, hogy gáz van, olyan rosszul hazudok, hogy bárki észreveszi, ha bajom van.
-Persze.- Mosolyogtam rá egy művigyorral.
-Rendben, majd elmondod ha szeretnéd.-Fogta meg a kezem. Én csak lenyugodva bólintottam egyet.
-Befejezted?-Kérdezte, és a félig megevett sütimre nézett.
-Igen, köszönöm, finom volt.-Mondtam és kicsit megszorítottam a kezét.
-Akkor menjünk.-Felállt és engem is felhúzott a székről. A kocsihoz vezetett és ott kinyitotta nekem az ajtót, majd a sulihoz mentünk. Ott adott egy csókot és mindketten az óránkra siettünk.

Most kezdődik az igazi rémálom. El kell mondanom, mindent Emmáéknak.
Mikor beértem a tanterembe Emma és Kristóf mérgesen fordult felém.

-Ugye tudod csajszi, hogy sok magyarázattal tartozol?-Kezdte Emma.
-Igen, tudom és nem fogsz örülni a magyarázatomnak.-Válaszoltam neki sajnálkozó hangon.
Értetlenkedtek egy picit, majd elmeséltem nekik mindent  ami azon az estén történt velem... nem hitték el, pontosabban nem akarták elhinni. Emma sírni kezdett és az én szemembe is könnyek gyűltek, látván a fájdalmát.
-Neharagudj.-Borultam a nyakába, sajnáltam, hogy nem írtam neki facebookon de élőben kellett vele közlnöm.
-És most mi lesz? Feljelntitek?-Kérdezte Emma két szipogás közt.
-Igen, már feljelentettük-Simogattam a hátát.
-Jól tettétek, büdös féreg.-Szólt bele Kristóf, mire Emma mégjobban sírni kezdett. Pár perc múlva a magyartanárunk jelent meg a tanári asztalnál és mindenkit csöndre intett, elkezdődött az óra.
                                                                       ____________
Szünetben Emma azt kérte, hagyjuk egyedül. Így is tettünk. A folyosón sétáltunk mikor Kristóf rám nézett és azt mondta:
-Gyere menjünk be a wc-be.-Mivan? Nem igazán értettem, de nem ellenkeztem, nálunk a lány és a fiú wc között nincs nagy különbség, már, ha azt nézzük kik járnak be oda.
Megragadta a kezem és behúzott a wc-be. Nem volt erőszakos, csak határozott.
-Itthon van apád?-Kérdezte halkan.

Kristóf az egyetlen aki tudja mit csinál velem apám mert egyszer, mikor ott aludt nálunk 'szerencséje' volt vele megismerkedni. Végig nézte, ahogy az apám elhord engem mindennek és közben megüt. Ezután, előle már nem titkolhattam, hogy mi történik otthon. Na meg, igazából ő az az ember akiben tényleg feltétel nélkül megbízok.

-Igen, látszik?-Kérdeztem kétségbeesetten.

-Aha, de csak most láttam meg, biztos órán elkented a kezeddel.-Mondta és az arcom azon részére mutatott ahol elkentem.

Egyből elővettem az alapozót és elkezdtem felkenni a problémás területekre.

-Így jó?-Kérdeztem, mikor kész lettem.

-Aha, így nem látszik.-Mosolygott rám. Vissza mosolyogtam rá és megöleltem.
-Hiányoztál.-Súgtam a fülébe.
-Te is nekem.-Mondta és adott egy puszit a vállamra.

Ölelkeztünk még pár percig majd megrezzent a telefonom.

Erikszöveges üzenet:

Kivel vagy a wc-ben? és mit csináltok?

-Na bazdmeg, ezt nem hiszem el.-Mondtam és vissza dobtam a táskámba a telefonomat.

20. rész - Apa

A film nézése közben kicsit elszundítottam. Puha száját éreztem arcomon, erre keltem. Kicsit összehúzódott a nyakam és egy nagy ásítással ültem fel.
-Bocsi.-Mondtam fáradtas hangon. Ő csak elmosolyodott és a nyakamnál fogva lehúzott, vissza az ágyra. Ott aztán percekig csak csókolóztunk.A rózsaszín felhő úgy szállt a fejemre, hogy azt észre sem vettem. Megőrülök a szeméért, a szájáért, a hajáért, az érintéséért és úgy alapjában véve, érte. Egy idő után eltávolodott tőlem és azt mondta:
-Sajnálom.-Simogatta meg az arcom.
-Mit?-Értetlenkedtem.
-Hogy eddig nem voltam veled.-Szavai hallatán majdnem elsírtam magam. Mióta lefogytam sokkal érzékenyebb vagyok majdnem mindenre.
-Semmi baj.-Mondtam és odahúztam magamhoz, hogy adjak neki egy csókot.

Pár perc múlva határozottan kinyílt - mondhatni kiszakadt- az ajtóm. Ennek hatására egyből felültünk mindketten az egyébként eléggé félreérthető, előző helyzetünkből. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

Az apám volt az. Az apám aki ha egyszer, néha-néha haza látogat a nagyon fontos üzleti utazásairól, retegésben tartja azz egész családot. Kiskoromban is csak a szidást és a verést kaptam tőle. Az egész család utálja, mégsem merjük neki elmondani, mert annak, nem lenne jó vége, egyszer már próbáltuk és inkább úgy dönntöttünk, nem feszegetjük a határainkat. Egyébként is, hónaponta csak két-három napig kell őt elviselni, több ideig úgysem bírja velünk, a családjával.

Megjelenése szokásos volt, fehér ing, sötétkék nyakkendő, fekete, élére vasalt nadrág, vérben forgó szemek, ökölbe szorított kezek.
-Fiacskám, nem gondolod, hogy ideje lenne hazamenned?-Támadt neki Eriknek, aki meglepődött apám szavain és felém fordult.
-Menni készült.-Vágtam rá gyorsan, és próbáltam érthető jelét adni annak, hogy most gyorsan tűnjön el.Felpattant és elsétált apám mellett, aki rendesen végigmérte őt.

Mikor Erik elhagyta a szobát, apám hangos csattanással vágta be az ajtót.
-Alina.-Kezdett el felém közeledni, hangjából éreztem, hogy ez nem lesz kellemes érzés.

-Nem megmondtam neked, hogy ne legyél közönséges kis kurva?-Emelte fel egyre jobban a hagját, már majdnem kiabált.
-Apa, ő a barátom, járunk.-Válaszoltam neki félénken.
Keze nagy csattanással és fájdalommal sújtott le arcomra. Ereje miatt a párnámhoz csapódtam és jobbnak láttam ott maradni, nehogy mégegyet kapjak. Arcomon könnyek szaladtak végig, de hangot már nem adtam a sírásomnak.
-Mi az, hogy a barátod? Taknyos, kis ribanc, te még semmit nemtudsz az életről, most is csak bömbölni tudsz, semmi mást.-Vágta a fejemhez, számomra értéktelen szavait, valamiért mégis megindítottak bennem valamit, fájdalmat.
-Menj innen, kérlek.-Kértem tőle remegő hangon. Hallottam, ahogy elegáns cipője végig kopog a parkettámon, majd kinyílik az ajtóm.
-Még nem végeztünk.-Mondta, olyan hangosan, hogy meghalljm biztosan.Ezután rámcsukta a szobaajtót. A könnyeim utat engedtek maguknak és a takaróm alá menekülve próbáltam magam nyugtatni. A telefonomhoz nem nyúltam egész este, csak bajba kevertem volna magamat és anyáékat.

Álomba sírtam magam, mint minden olyan éjszakán, mikor találkozok apámmal.




                                     

19. rész - Filmezés

Mikor becsukódott az ajtó a konyha felé sétáltam, mert hallottam, ahogy anya mosogat.
-Szia.-Sóhajtottam nagyot miközben leültem az asztalhoz.Anya felém fordult és visszaköszönt, majd fél perc múlva befejezte a mosogatást és leült mellém.
-Kicsim, beszéltem Erikkel az este, fel kell jelentenünk Ricsit ha tényleg ez történt.-Fogta meg a kezem.
-Anya, fel tudom dolgozni, nem kell ehhez bíróság, kérlek ne hozz kellemetlen szituációba.-A szavak nem üresek voltak, tényleg így gondoltam.Nem akartam, hogy mindenki tudja mit akart velem tenni ez a féreg. Valószínűleg mindenki erről beszélne és sajnálkozna, semmi szükségem nincs rá.
-Kicsim!Ez nem így megy, te is jól tudod.Ne adj isten ha esetleg felidegesítettétek, márpedig ideges, mert fel akar minket jelenteni, akkor ki tudja mire lenne képes.Nem szeretném ha bármi bajod lenne és szerintem ez érthető.-Magyarázta nekem anya.
-Ő akar minket feljelenteni, miközben ő kábított el és meg akart erőszakolni, teljesen logikus.-Kiabáltam.Anyának könnyek gördültek le az arcán, megbántam, hogy ilyen nyersen fogalmaztam, én is biztos nagyon kilennék ha ilyen történne a lányommal, nem hogyha még ilyen élesbe hallanám is. Átöleltem és puszikat nyomtam a fejére.
-Neharagudj.-Kértem tőle bocsánatot.
Megtörölte szemét és rám nézett.
-Elmegyünk és bejelentjük, rendben?-Kérdezte.Nem akartam rámordulni ismét, ezért bólintottam eggyet.
-1 óra múlva indulunk, addig szedd össze magad.-Szipogott még néhányat majd felállt és felment a szobájába.
Elővettem a telefonom és írtam Eriknek.

Abodi Lina   11:03

Haza értél? ‹3

Selkov Erik   11:07

Persze‹3

Abodi Lina   11:08

Apuddal mivolt??

Selkov Erik   11:08

Semmi elmondtam neki mivolt és azt mondta mindenben segít
persze idegbetegeskedett pár sort amiért szétvertük a kocsiját
de el kellett fogadnia.

Abodi Lina   11:10

Mi most fogunk elmenni anyával bejelenteni.

Selkov Erik   11:11

Elvigyelek titeket?

Abodi Lina   11:12

Nem kell köszönöm ‹3jobb lesz egyedül intézni...

Selkov Erik   11:13

Rendben 
majd irj ha otthon vagy !‹3
mennem kell Ricsiékhez

Abodi Lina   11:14

?????

Selkov Erik   11:16

Megyünk át apával, elmondjuk az apjának mit akart csinálni meg lebeszéljük a feljelentésről, ilyesmik

Abodi Lina   11:17

oké... majd írok

Selkov Erik   11:17

Szia ‹3

Abodi Lina   11:18

‹3


 ___________________________________________________________________

Az egész bíróságon töltött idő alatt ingerült és szomorú voltam.Borzalmas volt, mindent el kellett mondanom, megkértem anyát, hogy menjen ki, nem akartam, hogy hallja. Közben sokszor elpityeregtem magam, nem akartam emlékezni.Rövidre zártam és megindították az eljárást.Mikor haza értem ledobtam a táskámat a cipősszekrényre és felmentem a szobámba. Rezegni kezdett a telefonom hiiszen érzékelte a wifit.

Selkov Erik   12:11

Na mizu kicsim?

Abodi Lina   12:43

semmi ‹3 itthon vagyok...
veled?

Selkov Erik   12:45

Hosszú... este elmesélem.

Abodi Lina   12:46

Este jössz?

Selkov Erik   12:48

Aha csak kérdezd meg anyud

Lefutottam anyához aki lelkileg és testileg is fáradt volt már.. de ezt a kérdést azért még feltettem neki mielőtt kidől a kanapén. Igent mondott, ezért felmentem a szobámba és becsaptam az ajtót magam mögött.

Abodi Lina   12:58

Gyere, azt mondta gyere olyan 6 körül

Selkov Erik   13:01

oké , megyek majd
de most futok edzésre mert félkor kezdődik
szia ‹3

Abodi Lina   13:02

Szia ‹3

Megnéztem a többi üzenetem, Kristóf és Emma is írt... Emma. Nincs erőm most nekik is elmondani, Emmának biztos borzasztó lesz hallani.Most még nem vagyok olyan állapotban, hogy elmondjam neki, nekik.

Pár perc után az öcsém rontott be a szoba ajtómon és megragadta a kezem, majd egy erős mozdulattal, majdnem kitépte azt.
-Gyere!-Húzogatta tovább a karom.-Csináltam neked bulit.-Nagyon izgatott volt, kiváncsi voltam mi az a 'buli' nála ezért felálltam és hagytam, hogy a szobájába húzzon.
Az ágya be volt rendezve, két takaróval, két párnával, középen egy nagy popcornos tállal, és két kontroller az xboxhoz. Majdnem elérzékenyültem mikor megláttam mit csinált. Borzasztó aranyos, egyből felé fordultam és szorosan megöleltem mire ő eltolt magától fancsali képpel.
-Gyere, játszunk focisat?-Kérdezte, miközben behuppant az ágyára.
-Persze.-Mondtam mosolyogva miközben becsuktam az ajtót és mellé feküdtem.
 _________________________________________________________________________________

Nagyon sokat nevettünk Márkkal, még sosem voltunk el ennyire jól mint most. 3 óráig játszottunk egy borzalmas focis játékkal amiben természetesen mindig én vesztettem, de legalább ő élvezte. Négy órakkor felpattantam az ágyból és adtam neki egy jó nagy puszit amit persze egyből 'letörölt' az arcáról, majd elmentem a fürdőszobába és vettem egy jó nagy fürdőt. Annyira nagyra sikerült, hogy háromnegyed óráig ültem a kádban mire rájöttem, hogy Erik mindjárt itt van. Ekkor kiszálltam a kádból és átvettem az egyik pizsamám. A szobámbaa siettem és kivasaltam a hajam, valamit feltettem egy kis szempillaspirált. Miután végeztem lementem anyához, segíteni neki a vacsorában, hátha még nem késtem el.
Sajnos már mindegy volt, de azért még meg tudtam teríteni helyette.
Pár percre rá, megjött Erik. Az ajtóban adtam neki egy csókot és leültünk az asztalhoz. Valahogy énis és ő is próbáltunk gyorsan enni, beszélni akartunk, nem békésen vacsorázni. Mikor végeztünk, megköszöntük anyának a vacsorát és felmentünk a szobámba.Mikor becsuktam az ajtót egyből felé fordultam és feltettem neki a kérdést.
-Mi volt?-Néztem rá, a szemébe. Leült az ágyamra és ő is engem nézett.
-Elmentünk hozzájuk, elmeséltem, hogy mit akart veled csinálni, nem hitt nekünk az apja, mert természetesen Ricsi mindent kamuzott ami csak eszébe jutott.Szóval fel fognak jelenteni és azt mondták el fogják érni, hogy kifizessük a kocsi árát.-Hátra tette a kezét és azon támaszkodott, nem különösebben hatotta meg a dolog úgy látom.
-Értem,-Vágtam rá semmit mondó fejjel és oda ültem mellé az ágyra, megfogta az állam és adott egy csókot. Még a libabőr is kiráz ha hozzám ér, megbolondulok.
-Veled mivolt?-Kérdezte miután eltávolodott a számtól.
-Semmi, elmeséltem mindent, és el kezdünk pereskedni.-Néztem a föld felé. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett, elmosolyodott és azt mondta:
-Ne szomorkodj, hoztam neked egy filmet, anyám szerint ez egy röhögős, lányos film.-Elnevettem magam és megöleltem.
-Köszönöm, csinálok popcornt, addig tedd be a filmet.-Kértem tőle és a konyhába siettem, hogy megcsináljam a nasit. Mikor felmentem már nyomogatta a távirányítót, nemtudta beállítani a nyelvet, bolond. Elvettem tőle a távirányítót és beindítottuk a filmet.Borzasztó jó vele lenni.

18. rész - bundáskenyér

Reggel lassan nyitottam ki szemem és karom Erik hasán pihent. Ő hogy-hogy itt van? Meg voltam lepődve ezért odanyújtottam Erik állához a kezem és megsimogattam az arcát, hátha felkel. Sikerült. Mély levegőt vett és rám vezette tekintet.

 - Jó reggelt, kicsim - simogatta meg a karom néhányszor. Erősebben öleltem. Borzalmasan jó volt, hogy itt van velem és nem egyedül kellett végig szenvednem a tegnap éjszakát. Jut eszembe az éjszakáról.

 - Hogy-hogy itt vagy? - tettem fel álmosan a kérdést.

 - Anyukád azt mondta, maradjak bátran, aztán elaludtál és már nem tudtam megmozdulni - húzta kis mosolyra a száját. Rámosolyogtam és becsuktam a szemem. Továbbra is hasán pihentem. A tegnapi emlékek előjöttek elmém sötét szegletéből, de már nem tűntek olyan élethűnek és fájdalmasnak, mint élőben, akkor, ott. Sokkal inkább érdekelt az, hogy itt van velem Erik és nem hagyott magamra.

 - Jó reggelt, kincsem! - futott le a lépcsőn anya, mikor látta, hogy a lépcsőre tekintek, felé.

 - Szia, anya! - nyögtem ki, két puszija között.

 - Csinálok reggelit! Nyugodtan maradj itt, Erik! Már hívtam az igazgatót, hogy kikérjelek titeket mára - sietett a konyhába.

 - Köszönöm! Igazán nem kellett volna - válaszolta Erik félősen. Szülők előtt már nem nagyfiú.

 - Hagyd csak! Lina, menj fel, öltözz át! - kért meg anya, már ha ezt lehet kérésnek nevezni. Felálltam és a szobámból lehozott takarót, amit gondolom tegnap este anya terített ránk, megragadtam és magammal vonszoltam az emeletre. Az ágyamra dobtam és felvettem egy rövidgatyát, meg egy undorító karácsonyi pulcsit, amin hóemberek voltak. Próbáltam a lehető legcsúnyábban felöltözni, megnézni, mit szól ehhez Erik. Lementem a lépcsőn és Erik a kanapén ült velem szemben. Széles mosolyra húzta száját és mikor közelebb értem azt mondta:

 - Jó a pulcsid, nagyi - elnevettem magam és mellé huppantam a kanapéra.

 - Feküdj ide - mondta, miközben a combjaira csapkodott. Az ölébe hajtottam fejem és felnéztem, szemeibe. Hosszan néztük egymást, majd a számra nézett, végül ismét a szemembe. Nyakamon keresztül, tarkómra csúsztatta kezét és elkezdett felém közeledni, csókja ismét ugyanolyan édes volt, mint az eddigiek.

Lábamat felhúztam egy kicsit az érzés miatt. Felnyúltam arcához  és simogatni kezdtem azt miközben folyton csókokat nyomott a számra. Pár perc múlva anya szakított félbe minket.

 - Reggeli! - ordibálta, mire pár másodperc után megjelent az öcsém. Hát az meg mit keres itthon?

 - Juhuuuu! - futott az asztalhoz. Erik gyorsan felkapta fejét az öcsém hangjára és nézte, ahogy végig fut a nappalin. Felálltam öléből és odahúztam az asztalhoz. Bundáskenyeret csinált anya, a kedvencem. Meg volt terítve, így magam mellé ültettem Eriket és láttam, nem mer hozzányúlni a kajához.

 - Milyen nyuszi leszel szülői közegben - nevettem ki, közben a tányérjára tettem a legnagyobb kenyérszeletet. Az asztal alatt megcsípte a combom, mire csak kicsit mocorogtam és elkezdtem enni.

 - Ti szerelmesek vagytok? - szólalt meg pár perc múlva az öcsém.

 - Márk! - szóltam rá. Nem értem, hogy a testvérek miért hoznak mindig kellemetlen helyzetbe.

 - Igen - Válaszolt Erik neki, mosolyogva. Márk összehúzta az arcát és csak annyit mondott:

 - Fujj, undi - mosolyogtunk, majd mikor befejeztük a reggelit, felmentünk a szobámba.

 - Mennem kell. Írt apám, hogy gáz van. Ricsi szülei felhívták, hogy fel fognak minket jelenteni - fogta közre az arcom két kezével.

 - Dögöljön meg Ricsi - Húztam ki arcom kezei közül.

 - Igen, én is ezt akarom, de sajnos ez nem így működik. Ráadásul azt se tudja, hogy nem mentem ma iskolába - jött utánam és magával szembe fordított. Beletúrt a hajamba és sok csókot adott a számra.

 - Jó, menj - vágtam szomorú képet.

 - Este átjövök, ha tudok, oké? - Kérdezte sajnálattal a hangjában.

 - Rendben - mosolyogtam majd, lekísértem az ajtóig. Ott nagyot és hangosat köszönt mindenkinek és megköszönte a vendéglátást. Egy búcsúcsókot adott a számra és Elhagyta a házat.