Homály volt a szobában, ajtó csattanást
hallottam, bezárta az ajtót. Hevesen vert a szívem.
- Szia
- megfordultam, egy fiú volt, akinek ismerős volt a hangja. Éppen műanyag
pohárba töltött valamit, nekem háttal. - Helyezd magad kényelembe! - mondta
nyugodt hanggal.
- Köszi,
nem - válaszoltam remegős hangon. Megfordult, Erik volt az. Miért rángatott be
ide és mi ez az egész?
- Végül
is mindegy, hogy most vagy pár perccel később - mosolygott rám. Jézusom. Elindult
felém lassan és egy poharat nyújtott felém.
- Köszi,
nem - toltam vissza a poharat.
- Mit
hiszel? - röhögött. - Hogy teszek bele valami altatót? Nem az én műfajom - nyomta
oda még egyszer a poharat. Elvettem és beleittam. Undorító és erős íze volt.
Össze húztam az arcom és gyorsan lenyeltem, hogy ne érezzem az ízét. Nevetett rajtam.
- Most
iszol először? - kérdezte.
-
Mondjuk - válaszoltam flegmán. Közeledett felém lassan, egészen addig, amíg már
majdnem a lábamon állt. Ekkor egy másik sarokba indultam. Halkan nevetett,
játszott velem. Még mindig jött felém. Lehuppantam valami puhára. Már értem, miért
nevetett. A saját vesztembe futottam. Vészesen közeledett felém.
- Nagyon
szépen lefogytál a szünetben, nem ismertem rád elsején. Akkor már kellettél. - Odaért
hozzám és a felsőcombomra ült, nem tudtam megmozdulni.
- Mit
szeretnél tőlem? - kérdeztem félősen.
- Nagyon
jól tudod. - A nyakamhoz hajolt és elkezdte azt puszilgatni. Kirázott a hideg. -
Nem vagy te buta lány. - Elhajolt a nyakamtól és közrefogta az államat. Lassan
közeledett felém. Szája már majdnem az enyémhez ért, mikor lelöktem őt a földre
és kifutottam a szobából. Kristófhoz rohantam.
- El
kell tűnnünk innen, most. Hol van Emma? - Sietősen beszéltem. Felfutottam az
emeletre és minden ajtót kinyitottam, hátha ott van Emma. Végül egy
fürdőszobába nyitottam be és végre megtaláltam. A mosógépen ült és Ricsivel
smárolt éppen.
-
Indulnunk kell - mondtam neki idegesen és hangosan.
- Ne
haragudj - mondta Emma Ricsinek és leszállt a mosógépről, majd felém sietett.
- Ez
most komoly? - ordibált Ricsi, bezártam az ajtót és kisiettünk a házból.
A metróig egyikünk sem szólalt meg. Majd,
mikor odaértünk, kezdetét vette a faggatózás.
- Miért
siettünk el ennyire? Lebuktunk? - kérdezte Emma.
- Nem
volt kedvem ott maradni többet - válaszoltam. Még én sem dolgoztam fel a
történteket, nem hogy még másnak is elmondjam. Eddig soha nem nyúlt hozzám
ilyen módon fiú. Ezen a héten meg már harmadjára történik meg. - Inkább arról
mesélj, hogy mi volt a fürdőszobában – kérdeztem Emmát, elterelve rólam a
figyelmet.
- Miután
ott hagytunk titeket, piáért mentünk a konyhába és ott beszélgetett Mátéval és
Erikkel. Aztán azt mondta, hogy menjünk fel egy kicsit dumálgatni - mesélte
halál nyugodtan.
- És
elhitted neki, hogy beszélgetni akar? Teljesen hülye vagy? - Szólalt meg
Kristóf.
- Nyugi
már! Annyira nem vagyok hülye, hogy hagyjam magam - vágott vissza Emma.
- De
- szólt Kristóf szemforgatva.
- Nem,
csak csók volt, bízzatok bennem. Nektek sose hazudnék - mondta Emma és megfogta
a kezünket.
- Azt
nem értem, hogy tudod mi történt a mosdóba és aztán még le is bunkó parasztoztad,
most mégis a szádba engedted - értetlenkedtem.
- Tudom
mi történt, de erre most nem tudok magyarázatot adni. Megtörtént és ennyi - válaszolt
nekem.
Mikor hazaértünk, forró zuhanyt vettem és
közben is gondolkodtam.
"Talán
nem kellett volna elmenni, Talán csak piáért nem kellett volna elmenni, Talán
nem kellett volna hagyni, hogy Emma elmenjen Ricsivel, Talán a wc-ben meg se
kellett volna hallgatnom Ricsit."A zuhanyzás után megpróbáltam gyorsan
elaludni, de nem sikerült. Már Emma és Kristóf is Rég szunyókált mikor én még csak
álmos sem voltam. Mire odaértem, hogy lecsukódjon a szemem, megrezzent a
telefonom. Megnéztem ki írt és megállt bennem az ütő.
Juuuuj siess a kovetkezo resszel:) nagyoon jo♥
VálaszTörlésDe igy abbahagyni..meg fog olni a kivancsisag:D
köszönöm szépen‹3
VálaszTörlés