A 4. óra irodalom volt, amire sikeresen késve érkeztem az
ujjongásom miatt. Mikor beléptem az egész osztály velem szemben állt.
- Abodi
kisasszony! - szólított meg idegesítő hangján a tanárnő. - Magára vár az egész
osztály. A könyvtárba megyünk le pakolni. Segítünk Vivi néninek, hogy ne
egyedül kelljen kipakolnia az összes könyvet. Ballagjon gyorsan a helyére! Azonnal
indulunk - fejezte be. Bólintottam és gyorsan lepakoltam a helyemre aztán
Emmáék mellé álltam, akik furán néztek rám. Biztos azért, mert nem tudták hol
vagyok.
- A
11/b-sek is segítenek pakolni! Ők A-tól N-ig pakolják a könyveket. Mi m-től
Zs-ig, munkára! - Kiabált a magyartanár egy könyvtárban. De jó, hogy már megint
velük hoz össze minket a sors. Jó lehet kicsit örültem neki, de ezt kifelé nem
mutattam. Az M betűt kaptam és el is kezdtem sorrendbe rakni a könyveket mikor
mellettem sutyorgást hallottam.
- Hallod,
cseréljünk már helyet. Itt akarok könyvet rámolni, mert itt nem lát a tanár - győzködte
Erik egyik osztálytársát, aki szó nélkül, ment Erik betűjét rendezgetni. Ránéztem
és elmosolyodtam.
- Mi
van, kamus? - kérdezte viszonozva a mosolyom.
- Velem
semmi. - Halkan nevettem. A pakolás közben sokszor néztünk egymásra és
mosolyogtunk. Talán ez volt az eddigi legjobb magyar órám. A csöngetés után
mindenki távozott csak én maradtam a könyvtárban és oda mentem Vivi nénihez.
- Elnézést,
a szünetben olvasgathatom kicsit ezt a könyvet? - Mutattam fel egy horror regényt,
amit pakolgatás közben találtam.
- Persze
kedveském. Bátran! Csak arra kérlek, hogy ne itt kint, mert most pakolnom kell
a szünetben, menj be ide a szertárba - kért és odavezetett egy ajtóhoz, majd
kinyitotta. Sok könyv volt benne és egy dolgozó asztal, gondolom az volt. Leültetett
egy székre és hagyott olvasni.
- El
kell mennem az igazgatónőhöz, itt hagyhatlak kedvesem? - kérdezte aranyosan
Vivi néni.
- Persze!
- válaszoltam neki hangosan. Mikor hallottam, hogy kikopog a magassarkújával a
teremből, felültem az asztalra. Nyugiba olvastam a könyvet mikor egy fej
kukkantott be az ajtón. Erik volt az. Letettem a könyvet és ránéztem. Bejött az
ajtón és becsukta maga után. A biztonság kedvéért még a benne lévő kulcsot is
elfordította. Nem féltem tőle, tudtam, hogy nem bánthat most.
- Látod,
a sors is azt akarja, hogy egy légtérben legyünk - nézett rám perverzen. Megráztam
a fejem.
- A
sors csukta be most kulcsra az ajtót is nem? - kérdeztem mosolyogva.
- Úgy
teszel. - Odajött hozzám és a lábaim elé állt. - Mintha nem szeretted volna,
hogy a sors ezt tegye. - Közel hajolt fejével és arra várt, hogy én is így
tegyek. Ehelyett megfogtam a tarkóját és a fülébe súgtam hallhatóan:
- Azért
teszek így, mert így van. - Elengedtem a tarkóját és leszálltam az asztalról.
Felvettem a táskám és kinyitottam az ajtót. Ott aztán megálltam egy percre és
ránéztem. Mosolygott, aztán elnevette magát.
-
Ez tetszett - mondta. Kisétáltam az ajtón mosolyogva és felmentem az
osztályomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése