Az utolsó napokat a szünetből még Emmáékkal töltöttem és próbáltam
kiélvezni, emellett még elmentem esténként futni. Már nagyon vártam az első
iskolai napot. Kíváncsi voltam, ki mit fog szólni, de féltem is, hogy talán
senki nem vesz majd észre.
Szeptember. 1
Lina
Mikor beléptem az iskola ajtón, hevesen
dobogott szívem, amit próbáltam nem mutatni a külvilág felé. Kiértem az udvarra
(ahol minden reggel kint van az összes osztály és várja a csengetést, hogy
utána a sorakozót követve bejussunk az osztályainkba). Semmi rossz szó nem ért,
míg oda sétáltam Emmáékhoz és ennek nagyon örültem. A nyáron próbálgattam a
sminkelést és még a hajamat is néha megcsináltam normálisan (mondjuk az edzés
után mindig szétesett). Szóval a mai napon kisminkelve, göndör hajjal érkeztem
az iskolába nem úgy, mint régen, nagy ruhákba, felkötött hajjal és hulla
fejjel.
- Sziasztok!
- köszöntem Emmáéknak.
-
Hello! - mondták egyszerre.
- Nagyon
jól nézel ki! - mondta Kristóf mosollyal az arcán. Olyan fura lett nekem... egyre
többet bókol, de nem akarok magamnak bebeszélni semmit, szóval inkább hagyom az
egészet. Még pár percig beszélgettünk, mire megszólalt a csengő. Ekkor
elindultunk sorakozni, mindenki sietett és sokszor előfordult már, hogy nekem
jött valaki, de erre nem igazán számítottam. Valaki a nagy tolakodás közben a
fenekembe markolt és mikor felnéztem akkor láttam, hogy Ricsi volt az, aki
ezután még rám is kacsintott. Megállt bennem az ütő és lehajtott fejjel
futottam Emmáék után, nehogy valami megjegyzést is kapjak a tettekhez.
Erik
Suli kezdés, fujj. Már csak az iskola
szótól is herótot kapok. A tanév kezdésben csak a tanévnyitó bulit szeretem,
ami minden évben az első hét végén van, pénteken. Minden jó nőt meghívunk a
fiúkkal és ott van még néhány haverunk is. Általában Ricsiék házában van, de
most nem tudjuk még, hol lesz, mert Ricsi apja ebben az évben nem utazik el. Az
iskolához vezető úton egész végig ezen gondolkodtam, semmi más érdekes dolog
nem jutott eszembe.
Reménykedtem , hogy lesz valami új nő az
iskolában, aki nem bányarém, mert ha nincs, akkor ugyanazokat a lányokat kell
beszédítenem, mint az előző évben.
Sétáltam a sorakozóba és mikor beértem a
helyemre, elbambultam. Egy beszélgetés rángatott ki a félálomból.
- Jó
feszes segge van, miért jött egyáltalán ebbe az iskolába? - tette fel a kérdést
Ricsi.
- Kinek?
- kérdeztem kíváncsian.
- Ott
van a tizedikeseknél, azok a c-sek nem?
-
De - vágta rá Máté, közben a gördeszkát a kezébe fogta.
- Na,
ott van! - mutatott előre az ujjával. - Göndör hajú , farmerban van és fekete
converse-ben. - Ujját még mindig nem tette le, ezért nekem kellett ráütnöm a
kezére, hogy ne mutogasson.
- Az
nem a dagi Lina? - kérdezte Máté. Mindenki hunyorogva nézte a lányt, aki mikor
észrevett minket, másfele tekintett inkább.
- Szépen
lefogyott a nyári szünetben - mondta Ricsi.
- Ja,
egész dugható csaj lett - Roli.
- Elhívom
a tanév kezdőre - dobta be Ricsi, mindenki bólintott, majd intett az ügyeletes,
hogy indulhatunk az osztályunkba .
Lina
- Mi
történt? - kérdezte tőlem Emma mert látta, hogy valami nem okés.
- Ricsi
megfogta a fenekem, a semmiből - Mondtam neki ijedten. Mindkettőjüknek
kikerekedett a szeme néhány másodpercre, aztán annyit mondtak, hogy szánalmas
az összes, egytől egyig. Sűrűn néztem rájuk, mert érdekelt, hogy mit csinálnak.
Vajon rólam beszélnek? Egyszer mikor oda néztem mind a négy fiú engem bámult. Kínos...
próbáltam elsüllyedni, de nem igazán akart sikerülni. Szerencsére hamar
beengedte őket a tanár, utána kezdődhetett a nap.
Aznap ha megláttam bárhol a négy fiúból
akárcsak egyet is, elsétáltam, elbújtam vagy bementem a wc-be. Alig vagyok
félős, jó vicc.
4. óra után egyedül sétáltam a folyosón,
mert Emmáék a büfében vásároltak és a telefonomat nyomogattam. Mikor felnéztem
egy idő után, szembenézett velem Ricsi. Még kicsit messzebb volt, ezért gyorsan
jobbra fordultam ahol a női mosdó volt. Gyorsan kezdett dobogni a szívem, mert
nem akartam, hogy bármi olyasmi történjen, mint reggel. Ledobtam a táskámat a
földre és a tükörhöz fordultam. Senki nem volt rajtam kívül a mosdóban ezért
csak várni akartam pár percet, hogy kitisztuljon a terep.
Pár másodperc múlva nagy csattanás
hallatszott, mire én gyorsan felkaptam a táskám és a wc irányába indultam
volna. Ricsi volt az.
-
Ide nem jöhetsz be - mondtam neki félős hangon és elindultan. Ekkor
megszorította a kezem.
- Várj
csak egy percet! Ma egész nap nem tudtam veled beszélni - mosolygott rám.
-
Mintha akartál volna - forgattam meg a szemeim ezen a mondatán.
- Ne
legyél már ilyen harapós - mondta, miközben a másik kezemet is megfogta és
magával szembe állított. Teljesen befeszültem és megpróbáltam kihúzni kezeimet
csontos ujjai közül, hiába. - Szóval, nem tudom hallottál-e már a tanévnyitó
házibulinkról. Minden évben mi szervezzük, én, Máté, Roli és Erik. Arra
gondoltunk, hogy eljöhetnél te is. Este 12-kor kezdődik pénteken, a helyszínért
még kereslek majd - kacsintott. - Elhozhatod a barátaidat de max 4-et, oké? - Simította
végig egyik kezét a karomon.
- Átgondolom.
- Megpróbáltam kihúzni karjaimat és szerencsével jártam. Fogait villantva
mosolygott rám mikor elindultam kifele az ajtón és aztán azt kérdezte.
- Csókot
nem kapok? - Megálltam az ajtóban egy másodpercre, majd elnéztem és az
osztályom felé indultam.
Természetesen nem gondolom át az
ajánlatát. Nem kérdés, hogy nem megyek el. Szóba se jöhet!
Ilyesfajta gondolatokkal tértem vissza az
osztályba ahol levágódtam a székemre.
- Nem
hiszem el, hogy pont csak abban a szünetben nem vagy velem, mikor tényleg velem
kéne lenned - mondtam idegesen Emmának.
- Mi
történt? - kérdezte ijedten. Elmeséltem neki mindent, ami a wc-ben történt, ott
volt Kristóf is. Mindketten szörnyülködtek. Mikor elmondtam, hogy elhívtak a
buliba Emma azt mondta:
- El
kell menned! Nem hagyhatod ki! Sosem hívtak még ilyen buliba, ezt ki kell
használni! Lehet, hogy jó emlékeket szerzel majd ott - győzködött. Kicsit
átgondoltam azt, amit mondott, és ha velem lesznek ők is, talán nem lesz
annyira borzasztó ez az egész, talán még jó is kisülhet az egészből.
-
Elmegyek, ha ti is velem jöttök - mondtam nekik mosolyogva.
- Rám
számíthatsz! - mondta Emma és Kristóf is csatlakozott hozzá. Mikor mind a
ketten igent mondtak, nem tudtam mit csináljak, mert tulajdonképpen én
megriasztani akartam őket nem buzdítani. Lehet, hogy nem kellett volna?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése